OLDENBURGI

Az oldenburgi a XVII. században alakult ki mint fogatló. Képes megbirkózni a nehéz útviszonyokkal, és alkalmas számos mezőgazdasági munka elvégzésére is. Azóta az ügyes tenyésztés és ellenőrzés révén a fajta jól alkalmazkodott a változó követelményekhez. Noha az oldenburgi a legtömegesebb a német félvérek közül a sportlovak közé tartozik és különösen alkalmas díjlovagláshoz és díjugratáshoz.

TENYÉSZTÉS
Ez a fríz lovakon alapuló fajta a ma Németországhoz tartozó Oldenburg és a Kelet- Fríz-tartományokból származik. Count Anton Gunther von Oldenburg (1603-1667) nevéhez fűződik a fajta kialakítása, aki spanyol és nápolyi lovakat használt a tenyésztéshez. A XVIII. század végén angol telivéreket és cleveland bayeket alítottak tenyésztésbe. Nagy hatással volt a Norfolk Roadster és angol félvér vonalakat egyesítő norman fajtájú Normann-700 ménnel való keresztezés. Amikor a hátasló kialakítása került előtérbe, megint egy norman lovat, egy bizonyos Condort, valamint az angol telivér Lupust állították tenyésztésbe. Manapság is telivért alkalmazzák leginkább a keresztezésekhez, néha pedig visszanyúlnak a hannoverihez.

JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK
A modern oldenburgi megnyerő megjelenésű ló, kiegyensúlyozott vérmérséklettel. Mozgásban kismértékben megmaradt lábtőtevékenység, de korrekt, ritmusos jármódjai vannak. Az ilyen rámás lovaktól eltérően a fajta egyedei korán érnek.

Marmagasság: 170-180 cm
Környezet: Mérsékelt éghajlat, mesterséges tartás
Eredet: XVII. század
Vérmérséklet: Melegvérű
Színek: Minden szín, kivéve tarka
Hasznosítás: Hátas- és fogatló

A FAJTA KIALAKULÁSA
NORMAN LÓ: Örökítette az angol félvér mének nemességét.
ANGOL TELIVÉR: A némiképp nehéz oldenburgi fajta könnyebbé tételére és nemesítésére használták.
FRÍZ LÓ: Ezek adták a kemény, gazdaságos és könnyen kezelhető kiindulási állományt.