1.
A fonatok készítéséhez szükségünk lesz egy testkefére, egy sörényfésűre, egy vizes kefére, és néhány szalagra. A póni sörényének rövidnek, és nem túl sűrűnek kell lennie. A testkefével fésüljük ki a sörényt. Miután kibontottuk a gubancokat, az utolsó simításokhoz használhatjuk a sörényfésűt is, majd a vizes kefével nedvesítsük be a szőrszálakat.
2.
Ha ezt nem tesszük meg, a végén kóbor szőrszálak meredeznek majd mindenfelé. Osszuk fel a sörényt annyi részre, ahány fonatot szeretnénk, majd minden fürtöt rögzítsünk szalaggal. A sörényfésűvel válasszuk el a sörényt, ügyelve, hogy szép, egyenes választóvonalat kapjunk a fürtök között.
3.
Ha nem vagyunk elég magasak, hogy rendesen lássuk, mit is csinálunk, álljunk rá valamire! Fogjuk a kezünkbe az első fürtöt – javasolt a sörény mar felé eső végén kezdeni, mert néhány póni érzékeny a sörény húzogatására, különösen a feje búbján -, és válasszuk szét három egyforma részre.
4.
A jobb szálat helyezzük a középső fölé, majd a balt a középső fölé, és így tovább, amíg el nem érjük a szálak végét. Nagyon fontos, hogy a fonat végig feszes legyen, különben mire a behajlításhoz érkezünk, laza lesz. A végét jó erősen kössük meg szalaggal, nehogy kibomoljon.
5.
A többi fonatot is készítsük el az első mintájára, azután pedig csavarjuk föl, amit egyenként is megtehetünk, ahogy haladunk. Ha be akarjuk hajtani a fonatot, a végét hajtsuk vissza a feléig, majd újra hajtsuk félbe. Ezután egy szalaggal többször tekerjük körbe a bojtot, amíg elég szoros nem lesz.
6.
Szalagok sokféle színben állnak rendelkezésre, igyekezzünk kiválasztani a póni sörényének színéhez legközelebb állót. Szalag helyett használhatunk tűt és cérnát, de én úgy találtam, a szalagok biztonságosabbak és könnyebben kezelhetőek. Ha leejtjük a tűt, rengeteg időt elpazarolhatunk arra, hogy szó szerint tűt keressünk a szénakazalban.
7.
Igyekezzünk annyit fonni, amennyit csak lehet, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Ha tökéletes végeredményt szeretnénk, a rakoncátlan szőrszálakat simítsuk le egy kis viasz segítségével. |